TÉMA:

melus16 írta:

Vagy gyertek Kefaloniára

Kefalonia szép, de ott biztosan nem lesz pihenés.......

Honey írta:

Hát...ami azt illeti, vészhelyzet az van. De, ha nem rosszabbodik, akkor aug. második felében irányba állunk Hellasz felé. Konkrétumokat csak akkor írok, ha meglesz a hely, hogy hová. Egyenlőre hetente változik
Most igazából egy olyan semmitevős, pancsikázós, napsütéses nyaralásra vágyom... és látni azt a gyönyörűen szikrázó kék eget, amilyen csak Görögországban van.
Ha új helyre megyünk, akkor ebből a pihi-pancsi-lazulás feelingből nem lesz semmi. Ezért is dilemma a hová.

Honey!
Látom tapogatózol, keresgélsz. Ez jó, remélem tényleg össze is jön! Ha olyan irányba indulsz, amit ismerek, akkor csak szólj, ha tudok segítek.
Vagy gyertek Kefaloniára

suvimarta írta:

menni akarok minél hamarabb nekem örökmozgónak ez büntetés,hogy ágyhoz vagyok szegezve

Márta! Rettenetesen sajnálom, ami veled, veletek történt!
Remélem a teljes felépülésedet nem fogja semmi sem akadályozni! Tudom, sovány vigasz, de sokan szurkolunk Neked!
És azt is tudom, hogy hajtanád az idő kerekét, de azt sajnos nem lehet.
Erőt és kitartást kívánok, és főleg célt, ami hajt ebben, én tudom, hogy létezik, engem is hajtott tavaly!

suvimarta írta:

..............
de tényleg menni akarok minél hamarabb nekem örökmozgónak ez büntetés,hogy ágyhoz vagyok szegezve
.......................

De azért pár képet csináltatok, ugye? majd egyet-egyet ossz meg velünk, ha lehet!

Hát...ami azt illeti, vészhelyzet az van. De, ha nem rosszabbodik, akkor aug. második felében irányba állunk Hellasz felé. Konkrétumokat csak akkor írok, ha meglesz a hely, hogy hová. Egyenlőre hetente változik
Most igazából egy olyan semmitevős, pancsikázós, napsütéses nyaralásra vágyom... és látni azt a gyönyörűen szikrázó kék eget, amilyen csak Görögországban van.
Ha új helyre megyünk, akkor ebből a pihi-pancsi-lazulás feelingből nem lesz semmi. Ezért is dilemma a hová.

Honey!
Már futok a járókeretemmel, és az uram heggeszt rá kampókat, hogy a sört fel tudjam neki hozni.
Motorozás elfelejtve, mert sajnos ez nem csak egy kis malőr volt.(mármint a lábam szempontjából)
de tényleg menni akarok minél hamarabb nekem örökmozgónak ez büntetés,hogy ágyhoz vagyok szegezve
bárhová mentek is érezzétek nagyon jól magatokat!!!!

Honey írta:

Ha minden jól megy , mi is megyünk mégis az idén Görögországba. Hogy hová és merre, az még kérdéses, mert csak utolsó pillanatban foglalnánk szállást. Van 1-2 kiszemelt hely, de ha nem lesz akkor éppen üresedés, akkor mégiscsak Thassos lesz a befutó!!! Vágyom is Thassosra meg másfelé is mennék. Majd kiderül 1 hónap múlva kb.

Hurrá!
Jó döntés! Nem maradhat el nyár Görögország nélkül, csak ha valami vészhelyzet van!
Mit néztetek ki? Megosztod, vagy titok?

Suvimarta, remélem, hogy jobban vagy és szépen javulsz. Nagyon megdöbbentem, amikor olvastam a balesetetekről. Hiába, szuper dolog motorozni, de akárki akármit mond, akkor is veszélyes, mert ha buksz, rögtön nagy valószínűséggel sérülsz.
Remélem, hogy azért nem veszi el a kedveteket ez a malőr a motorozástól!!!.
Más!
Ha minden jól megy , mi is megyünk mégis az idén Görögországba. Hogy hová és merre, az még kérdéses, mert csak utolsó pillanatban foglalnánk szállást. Van 1-2 kiszemelt hely, de ha nem lesz akkor éppen üresedés, akkor mégiscsak Thassos lesz a befutó!!! Vágyom is Thassosra meg másfelé is mennék. Majd kiderül 1 hónap múlva kb.

Köszönöm ismét a kedvességeteket!
Balazsh!
Tulajdonképp annyit tudok mesélni, amit a 3 nap alatt tapasztaltunk.
Nyugati parton nagyobb és természetesen sokkal mutatósabb-már elnézést a kifejezésért -partok vannak.A strandok megközelítése autóval nem lehetetlenség, de sem robogóval, se motorral(ezek után) nem ajánlanám senkinek!
Voltunk Micro Gialoson , Porto Katsikin és még 2-3 gyönyörő strandon aminek most épp nem jut eszembe a neve, de mind mind a nyugati parton(ja Vasiliski).
Nidry nyüzsis, a strandjai sem annyira hű de fantasztikusak.
Thassos Golden Beache is veri ezt a részt
de hangulatos kis település.
Árak tavalyi szintjén.Ja!
A partok kavicsosak strandcipőt vettünk mi is , mert egyébként számunkra élvezhetetlen volt

Szia!
De jó nektek! Mi még csak a centit vágjuk, de már a végénél járunk. 1 hét múlva ilyenkorra remélem már mi is tudjuk hol alszunk két hétig.
A szállásról írhatsz itt is, de mint már említettem mi inkább a nyugati parton keresgetnénk. Mi a nyílt tengert nézegetnénk.
Eszternek pedig olyan nincs. Esetleg vésztartaléknak jó lesz, ha van még 4 fős szabad apartmanjuk. Bár nem hiszem, hogy nem találunk szabad szállás.
Priviben elküldhetnéd a tel. számát, mert ha esetleg nagy bajba kerülünk, akkor közelebb lenne a segítség. (Ágit hívtam Kefaloniáról is, mikor gyógyszertárba kellett mennem... Ha kell azt most is megteszem. )

Jó pihenést Nektek!
Azért ha valami nagyon extra dolog van, azt megírhatod.

Üdv. mindenkinek Lefkadáról!
Szerencsésen megérkeztünk, tegnap.16 óra volt az út.
Gyönyörű a sziget!!!!
Nagyon jó a szállásunk is,csodálatos kilátással a tengerre.
(Balázs, ha érdekel, priviben írhatok róla többet)
Itt is van egy magyar nő és a párja,Ők is hasonlóan segitőkészek és aranyosak, mint Thasoson, Ági .
Nagyon-nagyon meleg van, gyönyörű, tiszta az ég, felhőnek nyoma sincs. Kellemesen hűsítő a kristály tiszta tenger,jól lehet viselni a kánikulát.
A kabócák rendületlenül zenélnek, csodálatos, nagy leanderek minden színben virágzanak.
A görög emberek kedvesek, barátságosak még mindig .
Az árak elfogadhatóak,3 évvel ezelőttihez viszonyítva is.
Puszi mindekinek !
Ildi

Hát ez nem jó hír! Tudtam én, hogy veszélyes jármű a motor.
Gyors felépülést! Mihamarabb szabadulj meg a vasaktól!

Akkor sokat nem tudsz nekem mesélni Lefkadáról, max. a kórházról.
Biztosításotok ugye volt! Te mentővel jöttél haza, a párod meg egyedül motorral?

No a rossz hír után én mondok egy jót! 7 nap múlva ilyenkor már úton leszünk! Ha minden a terv szerint halad, akkor már a szerbiai 1. fizetőkapu környékén.
Viszont a szállás nem az lesz, amit mutattam, mert míg alkudoztam, közben valaki lefoglalt pár napot belőle.....
Marad az eredeti terv, és keresünk ott.

Nagyon sajnálom,pedig annyira vártad már az utazást
Gyógyulj meg minél hamarabb!!

Drága Pamag ez tényleg MOSOLYOS!!!!!!
Ma hoztak haza végre itthon ülök.
Mi történt? Elindultunk Lefkadára 10-én motorral, 14-én déleben apartman felé úton kanyar, kanyarban kőfelhordás, buktunk....de szerencsések vagyunk!Tominak és a motornak nem lett baja, csak az én térdem tört szarrá. 4 napot vártam egy lefkadai kórházban hazaszállításra, itthon keddre már előjegyeztek műtétére.3 óra alatt összerakosgattak, megvasaltak kívül belül és most már itthon ülök és kérek mindenkit óvatosan!!!!!!!!
És a szeretet határtalan.Gyerekek én annyi szeretetet kaptam az utóbbi időben, hogy el sem tudom mondani!!!!

suvimarta írta:

Sziasztok!
Újra itthon. Sajnos nyakig gipszben,vasakkal, de élünk.!!!Mindőtöket kérem vigyázzon magára!!!!!

Óóóóóóó!
Mielőbbi gyógyulást!
Ha lesz erőd, azért meséljél!
Addig küldök egy kis mosolyt

Sziasztok!
Újra itthon. Sajnos nyakig gipszben,vasakkal, de élünk.!!!Mindőtöket kérem vigyázzon magára!!!!!

pamag írta:

Amúgy meg akárhol vagytok, úgyis mindig kocsival mentek mindenhova ez nem érv

Ez azért nem igaz.
A reggeli boltot és az esti vacsorát általában gyalog intézzük.

balazsh írta:

...................
Egyik nagyon megtetszett. Ez: villaspantheon.gr/english.php - villaspantheon.gr/english.php

..................

Nekem tetszik!
Alkudd le, amennyire csak lehet.
Amúgy meg akárhol vagytok, úgyis mindig kocsival mentek mindenhova ez nem érv

Mint tudjátok idén hűtlen leszek Thassoshoz és Lefkadára megyünk.
Bár foglalás nélkül szeretnénk menni, azért nézegetem a lehetséges szállásokat.
Egyik nagyon megtetszett. Ez: villaspantheon.gr/english.php - villaspantheon.gr/english.php

Már levelezésben vagyok velük. Júli 3-17-ig kértem ajánlatot, először 80 Euró/napot írtak. Írtam nekik, hogy hát ez nekünk sok, és lementek 70-re. Rákérdeztem, és tegnap válaszoltak, hogy melyik házban lenne a szállás. Elvileg a bekeretezett három ház, 6 mazonettje közül kapnánk az egyiket.
<!-- ia0 -->lefkada.jpg<!-- ia0 -->
Következő levelembe még beajánlok egy 900 Eurós két hetes árat, és ha tetszik nekik, akkor lehet, hogy lefoglalom.

Nektek mi a véleményetek róla?? Pozitív és negatív is jöhet!

Ami nálam pozitív:
- a nyugati parton van (ott keresnénk, mert az jobban tetszik)
- képek és leírás alapján a minőség és szolgáltatás
- kilátás!!! Minden este, ha otthon vagyunk, naplemente a tengerbe
- csendes, nyugodt környezet, nem túristagyár
- van wifi

negatív:
- mindenhez kocsi kell, mivel a legközelebbi falu 3 km
- az ára (megmondom őszintén, hogy max 800 Eurót terveztem szállásra)

A képekkel azért vigyázzatok, mert van 3 db villája csillagászati áron, gondolom pár kép ott készült. És van 9 db nagyobb, 6 fős mazonettje is.
A mi szállásunk a legkisebb, 4 fős mazonett lesz ez: villaspantheon.gr/v3en.php - villaspantheon.gr/v3en.php

Szóval kíváncsi vagyok a véleményekre!

Jaj de későn van...
Kész!
Egyéb beszámolóK:
www.thasos.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=467:a-toertenelem-orszagutjan&catid=79:egyeb-elmenybeszamolok&Itemid=194

Na a képekkel megbirkóztam végre.
Öt részre bontottam... én magam úúúúútálom, mikor valaki ezeregynéhány képet egy albumba tölt be és oda se írja, mi micsoda... azt nem lehet végignézni.

1. Odaút : picasaweb.google.com/pamag0716/20121OdafeleATortenelemOrszagutjan-https://picasaweb.google.com/pamag0716/ ... rszagutjan

2. Isztambul : picasaweb.google.com/pamag0716/20122IsztambulATortenelemOrszagutjan-https://picasaweb.google.com/pamag0716/ ... rszagutjan

3. Rodostó és Trója : picasaweb.google.com/pamag0716/20123RodostoEsTrojaATortenelemOrszagutjan-https://picasaweb.google.com/pamag0716/ ... rszagutjan

4. Thassos : picasaweb.google.com/pamag0716/20124ThassosATortenelemOrszagutjan-https://picasaweb.google.com/pamag0716/ ... rszagutjan

5. Hazaút : picasaweb.google.com/pamag0716/20125HazafeleATortenelemOrszagutjan-https://picasaweb.google.com/pamag0716/ ... rszagutjan

---

Egyben : picasaweb.google.com/pamag0716/-https://picasaweb.google.com/pamag0716/

Hazaút
Majd később megcsinálom rendesen a beszámolók közé.


A megszokott csapáson indultunk el – Kavala után Drama felé. Philippi mellett megálltunk Lídia keresztelőhelyénél. Egy héttel ezelőtt ott álltunk azon a parton, ahonnan Szent Pál ide érkezett. Philippiben a helyi zsidók csak a városon kívül jöhettek össze. Itt találkoztak az érdeklődők az apostollal, akik kíváncsiak voltak az örömhírre – az evangéliumra – Jézus feltámadásának történetére. Volt köztük egy Lídia nevű bíborárus asszony. Ő az első európai ember, aki meg lett keresztelve. Erre kétezer éve emlékeznek. Mikor a kereszténység elterjedt, kápolnát és emlékhelyet alakítottak ki. A mai kápolna közepét hangsúlyosan foglalja el egy keresztelőmedence. Lídia még a folyóba merülve vette fel a keresztség, a megtisztulás szentségét.
Innen Dramán át az Exochinál lévő, kedvenc határátkelőnkön mentünk át Bulgáriába. Egy útmenti kútnál volt asztal és pad, pihenőt tartottunk, falatoztunk. A kút vize olyan hideg volt, hogy majd’ lefagyott a kezünk, ahogy a markunkból ittunk.
Az út a folyó mellett halad, aminek Bulgáriában Meszta, görög földön Nesztosz a neve. Mi erre eddig csak szeptemberben jártunk. Akkor rendszerint csak épphogy látni egy kis vizet csordogálni a kövek alján. Most a teli folyómederben zúgva, kavarogva rohant a sáros víz. Nagy esők voltak az előtte lévő napokban.
Szép a Meszta völgye, de idővel elhagyja az út és áttér a Sztruma partjára. Valahol tankoltunk is… még Görögországban is tankoltunk valamennyit, hogy biztosan kitartson.
Szófiához már nem a régi déli bevezető úton kell menni, ha nem a városba akarunk jutni. Egy jó szakasz autópálya vezet odáig. Egy pontig, és mint az elején írtam, még 2 km-t bukdácsolni kell a jelzőlámpáig, ahol rá lehet fordulni a nyugatra vezető útra. Ami már jó minőségű. Csak tudni kell, hogy Szlivnicánál éjjel-nappal működő rendőrörs van az út mentén.
Végül elértünk a szerb határhoz. Úgy ismertük a helyet, hogy a két határ közti szakaszon van vécé, mindkét oldalon. Meg akartunk könnyebbülni, hogy kellemesebb ábrázattal érkezzünk majd a szállodába. De nem volt nyitva… Úgyhogy mégiscsak tovább kellett vinni Pirotba. Bementünk a városba, minden gond nélkül megtaláltuk a szállodánkat. Vele szemben még parkolóhely is volt. De amíg a járda mellé lavíroztunk, eleredt a zápor. Aztán egyre hevesebben esett. Háááát… várjunk, csak eláll vagy legalább csendesedik… ott álltunk karnyújtásnyira az ígéret földjétől és nem juthattunk a pisiléshez…
Végül abbahagyta a zuhogást és bementünk a szállóba. Foglalásunk rendben, az autót vigyük be a hátsó udvarba. Éjszaka világítás, sőt kaput is láttunk, de hogy bezárták-e, nem tudom. A szoba szép, kellemes. Mindössze a reluxával gyűlt meg a bajunk… fölhúzni sikerült, de leereszteni a világ minden kincséért sem… és minden piszkálásra mindig kicsit följebb húzódott…
Aztán lementünk a recepcióhoz, hogy már biztos végeztek az iratok adminisztrálásával. Hát még nem… közben személyzetcsere volt…de az új is nagyon kedves volt. Vártunk kicsit. És meglepetés ért. A bookingon foglaltam le, ahol az volt írva, hogy 35 euró. A saját honlapjukon 3500 dínár. Mondom, az úgy meg is felel egymásnak nagyjából… és kártya helyett odaadtam 35 eurót, gondolván, biztos örülnek neki. A nő írt meg számolt… végül visszaadott valamennyi dínárt, hogy a napi árfolyam miatt visszajár! Tátva maradt a szánk… hát ilyennel még nem találkoztunk… meg se számoltuk meglepetésünkben, olyan 4-500 dínár körül volt. Ja és számlát kaptunk.
Tanakodtunk, menjünk-e ki sétálni. Végül mentünk, de megismétlődött az, ami Belgrádban történt – a szobában maradt a fényképezőgép. Itt ugyan nem rohantunk, ellenkezőleg, vártunk az útleveleinkre. Pedig jó lett volna, ha ott van… egész kellemes kisváros. Először elsétáltunk a piac felé. Az ugyan este nem volt már nyitva, de ott van a buszpályaudvar is, vannak nyitva üzletek. Aztán találtunk egy kis cukrászdát. Beültünk egy kis sütire. Olcsó kis cuki volt, nem világhíres remekekkel, de egész jóízű volt, és a 2x2 süteményért fizettünk annyit, mint itthon egy darabért… (És ez valahogy elég is lett vacsorára.) Aztán a piac oldalában még így estefelé is zajlott az élet. Kiértünk a Nisava hídjához. Ez a folyó is megáradva, kiöntve, örvényeket kavarva, sárosan vágtatott a célja felé. A túlsó parton kilátszott egy pad támlája a vízből… És ahány folyót láttunk útközben, mind így meg volt áradva és sáros volt. Aztán láttunk nagy kutat, kis kutat, kirakatokat… és visszaértünk a szállásunkhoz. Ott még letelepedtünk kicsit a szálloda melletti kis parkba. Volt a közepén egy emlékműnek látszó dolog. Körbejártuk, mi van ráírva. A település háborús halottainak, katonáinak emlékére állították. A halál évszáma mindegyiknél a 90-es évek volt… ? … a legújabb háború áldozatai voltak. ?
Még feltűnt a városban: mindenütt csak úgy letámasztott biciklik. Nem voltak odaláncolva az oszlophoz… a gazdájuk nem félt, hogy majd nem találja ott…
A reggeli is kielégített minden igényt. Étlapról kellett rendelni és felszolgáló hozta ki (főleg sonka és tojás változatai voltak), de bármit megkaptunk. Az asztalon már ki volt készítve fejenként nem egy zsömle, hanem egy jókora buci. Először elfeleztünk egyet… aztán végül elfogyott a másik is?. Aztán tovább indultunk. Először elmentünk Pirot várát megnézni. Érdekes, de csak körbejártuk. A vár mellett van egy lepusztult, öreg úszómedence. A lépcső két korlátján tök egyforma tartásban két varjú… de ezek ismerik ám már az embert, nem várták meg, amíg fölemelem a fényképezőgépet…
Belgrádnál most – volt tábla – a városba bevezető utat választottuk. A régen utolsó, ablakmosós, a derékszögű kanyar utáni lámpánál lementünk jobbra, megkerestük a sima országutat Belgrád és Újvidék között. Kicsit zsúfolt volt… de Ingyijáig simán elmentünk. Ott minden rendelkezésemre álló információ szerint egyszerűen tovább kellett volna menni északra. Ugyanis azt vettem tervbe, hogy ezen az úton érintjük Karlócát, és felkeressük a karlócai békekötés helyszínén épített Béke-kápolnát. (1699, a török végleges kiűzése Magyarországról.) Utána Péterváradnál értük volna el Újvidéket, és mivel ott foglaltunk szállást, pikkpakk egyszerűen odaértünk volna. Ühüm… volt egy pont, ahol volt tábla, Novi Sad arra, fordulj el. És akkor körülbelül ötször (?) megtettük ezt a kört… mindig kizárólag az autópályára küldött… az, hogy Sremski Karlovci, az nem volt kiírva. Vagy vak vagyok teljesen, de nem láttam. Akkor megpróbáltam találomra kitörni észak felé… de mindenütt vége volt az utcának. Vagy másfél óra…Hol az a térkép… Vajdaság-térkép, egész friss… de nem várostérkép. Azt a helységet, hogy Ruma, láttam kitáblázva. Kerüljünk arra, majd onnan visszakanyarodunk Görgeteg, Maradék felé, a Fruska Gora oldalában. Elég sokat kellett visszamenni, mire Ruma volt kitáblázva… aztán meglett az összekötő utacska… csak egy sávnyi aszfalt volt középen, két szélén a maradék kátyús… szerencsére alig jöttek szembe. És akkor egyszercsak egy útépítésnél találtuk magunkat. De az autósor ment… mentünk… és a végén visszaértünk a nyomorult Ingyijába… mondjuk a helyszínen a tetves jelzőt használtam… semmi nem volt kitáblázva, viszont új utak vannak, amik nincsenek a térképen. Ma sem tudom, hiába nézem, nem találom, hol vesztettük el az utat. Ott törtem meg… irány az autópálya… igaz, így Újvidéken kellett az ellenkező irányból keresztülvágni a városon, de a Duna-hidat azért nem olyan könnyű eltéveszteni.
Megtaláltuk az apartmant – az utca, igaz, kissé viharvert, de a kapun belül már rendben volt minden. A lakás tökéletes. Aztán kimentünk sétálni. Pár perc csak a péterváradi vár. Ez ugyan késői, Habsburg-építésű vár, mert a középkori, kolostorból átalakított kicsi végvár nagyon hamar elpusztult a török időkben. A vár nagy, a kilátás szép. Szemben Újvidék, alattunk a széles Duna. De életem párja, mikor meglátta a lépcsőket, megtagadta a fölmászást. Leült a Szent György templom mellett. A templom lépcsőjén éppen modellfényképezés folyt. Nem volt éppen hőség… szegény fiatal, hírnévre vágyó csaj majd’ megfagyott az egyszál semmiben, ami rajta volt, míg a stáb persze rendesen föl volt öltözve.
Visszafelé sétálva rábukkantunk egy pékségre, vettünk friss péksüteményeket, éppen elég volt vacsorára.
Reggel pedig újabb döntés. Igaz, hogy a régi országúton akartunk menni, majd Szabadkán át Tompának, útbe ejtve Kishegyesen a szabadságharc utolsó győztes csatájának emlékművét. De azt majd egy kifejezetten szerbiai, vajdasági csavargásra kell tartogatni – most irány az autópálya, irány Röszke, irány az M5.
A horgosi MOL kútnál el akartuk tankolni a maradék dínárunkat. Megálltam hát, igaz, a bejáratnál, tényleg rossz helyen… hogy előkapjam a bukszát és megszámoljam a pénzt… de már jött is egy nőnemű, csendőr-tartású élet-halál ura… és mondta-mondta nagyon, lélegzetvétel nélkül, szerbül, hogy máshova menjünk parkolni… mire azt találtam mondani, hogy pukkadj meg… Tessééééék? Istenem, csoda történt! egy szempillantás alatt megtanult magyarul! és utána még udvariasan is tudott beszélni!
A határon újabb csoda. Mindig a magyar határ tart a legtovább… most pár pillanat alatt túl voltunk rajta.
Jaj, nem baj, mindjárt otthon vagyunk… és akkor… Pesttől úgy 30 km-re voltunk… valami rettenetes hang. Nincs tévedés… ez bizony az autóból jön. De még hazahozott a kis hűséges doboz. Sőt a saját lábán elment a szerelőhöz… aki aztán darabokban szedte ki belőle a kuplungtárcsát…

Összegzés.
Nagyon jól sikerült az utazás, majdnem mindent meg tudtunk nézni, amit terveztünk, és pénzt is kevesebbet költöttünk, mint gondoltuk előre.
A török közlekedéstől kicsit tartottam. Pozitívan csalódtam. Az országutakon sehol nem találkoztunk semmi olyan viselkedéssel, ami ellentétes lenne az európai közlekedési szabályokkal. Száguldozás sincs, igaz, rendőr van, de intézkedni soha nem láttunk egyet sem. A nagyváros az más. Az olyan szűk és zsúfolt és akkora a forgalom, hogy az önmagában fárasztó. Gyalog mászkálva a belvárosi helyeken, autós szemmel körülnézve azt látjuk, hogy jujjj. Nagyon jujjj. Ott elférni? képtelenség. Ott csak annyi autózást szabad vállalni, amennyit feltétlenül muszáj. Ott egyébként a keleti közlekedési filozófia működik, sokkal egyszerűbben, mint a rengeteg ilyen-olyan kresz-szabály – aki előbb volt ott, az előbb megy el. Amelyik autónak az orra egy centivel előrébb van, az következik a sorban. Működik. Nincs vita. Nincs anyázás, nincs ökölrázás. Nincs sértődés. Amíg keresztülvergődtünk Isztambulon a szállásunkig, egyetlenegy bántó, erőszakos viselkedést sem tapasztaltam a török autósoktól. A dudálás nem haragból fakad, az egyfajta jelzés. És gyalog, turistaként közlekedve is csak segítséget kaptunk, fintort sose.
Görögországban csend van, nyugalom, turisták.
Bulgária mintha megtorpant volna. Ez persze csak a mi érzésünk. Egyetlenegy emailre nem válaszoltak például.
Szerbia fejlődik. Nekünk egyre szimpatikusabb. Igaz, nem az útmenti fogadókban szálltunk meg, az lehet, hogy csak a hazajáró török vendégmunkást szolgálja ki, de eddig ahány szálláson jártunk, bent különböző városokban, az mind igen jó színvonalú. És egyre olcsóbb.

Isztambulról, törökökről a különböző fórumok mellett sokat olvastam egy Isztambulban élő magyar fiú blogjában. Szívből ajánlom másoknak is olvasásra.
[url:32zojxli]http://isztambul.info/blog/[/url:32zojxli]

Majd a szállásokat is leírom linkkel együtt.

Piszkozat újabb fejezete (már itt-ott belejavítottam az eddigiekbe...)
Már csak a hazaút hiányzik akkor.


Letelt a Törökországra tervezett idő. Isztambultól Eceabatig sok útmenti dinnyeárust láttunk. Isztambulban már árulták – leginkább az ünnepre. De ott már nekünk nem fogyott volna el. Eceabatban a kis szállodai szobában nem akartunk szerencsétlenkedni vele. Majd a végén veszünk, aztán elvisszük Thassosra! Ugye sejtitek… itt már egyetlenegy árust sem láttunk az út mellett ?
Amit fölcipeltünk a szobába, azt le kellett cipelni… végül elindultunk nyugat felé. Persze először vissza kellett menni azon az úton, amin jöttünk, majd az Edirne felé vezető főúton. Az út elvezet az Égei-tenger utolsó öblének a csücskénél. Arra gondoltam, hazafelé majd lemegyünk kicsit valamelyik partmenti faluba. Mikor jöttünk, idő se lett volna rá. De a kétszer két sávos útról azért nem lehet olyan hipp-hopp balra kanyarodni. Úgyhogy megelégedtünk azzal a látvánnyal, ami osztályrészünkül jutott. Kesan városkánál nyugatra fordultunk, most ismét a Via Egnatia nyomvonalára. És szinte pillanatok alatt a görög határnál (Ipsalánál) voltunk. Sokkal gyorsabban haladtunk, mint amire számítottam. (Föl is hívtuk Ágit már innen, hogy hamarabb érkezünk.) A török határon pár szempillantás alatt túl voltunk. Kifelé…? Ott aztán megálltunk. Kellett kicsit pihenni. Bementünk a határállomás vécéjébe. Csillog-villog, az első fülke gyerekvécé, aztán angol, aztán talpas, meg pelenkázó… víz, szappan, kéztörlő… nem hittem a szememnek. Aztán – maradt egy kis török líránk – menjünk be a vámmentes boltba. Brrrr… na azt kihagyhattuk volna. Hiszen minden rohadt drága… és mindennek az ára euróban volt megadva… nem mertem a lírát odaadni, kártyával fizettem ki azt a keveset, amit megvettünk, hogy meg ne verjenek… A görög határépülethez egy szépen fejlett kátyún kellett keresztülhajtani. De innen már a görög Egnatia Odos autópályán hasítottuk a levegőt. Kicsit számítottam rá : Komotini és Xanthi között új fizetőkapu állta az utunkat, 2 euró. Keramoti/Thassos ki van táblázva. Előszezon volt… Keramotiban bő háromnegyed órát vártunk arra, hogy a komp elinduljon. Nem volt tele még akkor sem… de a görög hajóslegény azért ugyanolyan szorosan navigálta be a palánk mellé az autót, mint a régi szép időkben… bőven lett volna hely, de így legalább nehéz volt kiszállni. ? A törökök nem zsúfolják így egymásra a kompon a járműveket. Aztán végül Szent Rafael átvitt minket a szigetre. Szerbusz sziget! megint itt vagyunk! ? Potamiában a Topcisznál megálltunk, hogy gyorsan vegyünk valami ennivalót, tejet, kenyeret, mézet, olajat, paradicsomot… Fölnéztünk a falura meg a hegyre… hm… felhőben van a hegy teteje… Ági meg fönt van a csoporttal… De aztán már ott is voltunk a Viki parti háznál. Ahogy lefékeztünk, esőcseppek, szélroham, a felhők és a víz hihetetlen színjátéka… amíg fölvittük a cuccot, kitört a vihar. Láttam már vihart itt az öbölben… az is emlékezetes látvány volt… de most egész más színeket mutatott a természet. Cipelés helyett rohangáltam a fényképezőgéppel… Aztán elállt az eső, és a víz fölött a sötét ég előtt felragyogott egy szivárvány.
Korábban értünk, és szép nagy ruhaszárítót kaptunk. Az élet apró örömei… le se ültem, hanem mint egy meghibásodott robot, mostam és mostam… mindenünk piszkos volt…
Reggel, mikor a napsugár bekukucskált az erkélyen, még nem voltak megszáradva a ruhák. Nekem meg nem volt tiszta bugyim. Mindenféle trükkökkel szárítgattuk a napon… hogy el tudjunk menni vásárolni. Elmentünk a centrumba a rönkös melletti boltba, a henteshez, a pékhez. A pékné olyan kedvesen, olyan tisztán mondta, hogy viszontlátásra ? A cicájuk meg eszi a péksüteményeket ? A hentesnél vettünk egy kiló húst. Megsütöttük, három napig volt belőle kajánk, krumplival. Aztán lemerült bennünk az aksi. Naaaaagy fáradtság tört ránk. Igazából pihenni jöttünk ide, hogy kicsit regenerálódjunk, mielőtt hazaindulunk. Meg hogy Ágit megöleljük ? Ő nem hagyott nekünk békét, estefelé elcipelt a kertjébe. Bemutatott minket a fehér kotlósnak, a libáknak, a gyöngytyúkoknak… Ahogy a parton hazahoztak minket, feltűnt, hogy rendkívül tisztán látszik a lenyugvó nap fényében Szamothraki, majdhogynem meg lehetett számolni a sziklahasadékokat. Ilyen ritkán fordul elő, ez rendkívüli időjárási helyzet. Az is volt. Másnap egész nap esett az eső. Néztük… aztán délután autóba ültünk, hogy elmenjünk vásárolni. Természetesen mire hazaértünk, elállt…
Azt hiszem, a középső napon mentünk egy kört a szigeten. Hogy megnézzük, megvannak-e még az öblök, a falvak…? De most nem a „rendes” haladási irányban mentünk, hanem ellenkező irányban, Kinira felé indulva. Alikinél volt még egy rész, ami hiányzott a kalandleltárunkból, sétáltunk egyet Theologosban, majd nagybevásárlást csináltunk a Lacurisz boltban. Amit haza akartunk vinni, olajat, mandulás kiflit, édességet, sőt sót… azt itt vettük meg egyszerre, itt lehet kártyával fizetni, és a bevásárlókocsit az autóig tolni. Ja tényleg – a Halkiasznál ki volt írva a pénztárnál, hogy 30 euró fölötti vásárlásnál elfogadják a kártyát. A többi napokon csak a kertek között kószálva baktattunk el a pékig.
Utolsó előtti nap már mondtam, eső ide vagy oda, fürdeni kell, mert micsoda dolog lenne fürdés nélkül távozni… Estefelé egy helyen belementem, akkor finom volt a víz, de nagyon köves volt a talaj, inkább visszabukdácsoltam, merthogy csöpörögni is kezdett. Reggel mentem egy jót úszni, de akkor meg elég hideg volt a víz. A párom bele se jött. ? Korán volt még, szezon előtt… De turisták azért voltak szép számmal. Azt hittem, csak lézengeni fog ilyen korán pár ember, ahhoz képest elég sokan voltak.
Sok üzlet még nem volt nyitva, de szemmel láthatóan készülődtek a nyitásra. Éppen a kápolna padján figyeltük, hogyan égnek a meggyújtott gyertyáink (nem volt kiírva, hány centet dobjunk be érte, de bízom benne, nem éltünk vissza az összeggel), amikor láttuk, hogy a Mama’s-nál elkezdtek rendezkedni. Szombat-vasárnap meg kinyitott pár olyan bolt, ami hét közben zárva volt.
El ne felejtsem – a parti sétányon éppen végőgátat építettek, a gáton túl meg úgy rendezték a terepet, amilyen volt is. Mielőtt bárki nagy szent környezetvédő zöld inkvizíciós dühében hörögni kezdene, hogy betongát – öt év óta, amikor először láttam, a tenger 4-5 métert harapott ki a partból. Két éve már alig lehetett egy autóval elférni ott, ahol azelőtt méterekkel kijjebb parkoltunk. Még egy-két év, és gyalogösvénnyé szűkül a parti sétány, aztán következtek volna az épületek… Gőzerővel dolgoztak rajta, úgy tűnt, az igazi szezonkezdésre készen akartak lenni.
Miután egy utolsó öleléssel elbúcsúztunk Ágitól és Pánosztól, hazaindultunk.

Ági írta:

Pamag!
Kapcsold össze az összes írásod...
Pegazus szárnyán egy újabb cím a fő oldalon. Tégy képeket is hozzá...

Ez itt most csak a piszkozat...
Majd vasárnap után ...

Pamag!
Kapcsold össze az összes írásod...
Pegazus szárnyán egy újabb cím a fő oldalon. Tégy képeket is hozzá...