Na szóval, idén is túl vagyunk a szokásos lengyel sörbeszerző túrán.
Fényképek:
goo.gl/photos/1ED6ZWG7qP5Ew4T18-https://goo.gl/photos/1ED6ZWG7qP5Ew4T18
Az utóbbi időben sajnos vonzzuk a rossz időt, így most is sikerült korábbra csalogatni a fagyosszenteket. Meg hát hegyek közé mentünk, ott nem csodálatos dolog, ha májusban (vagy akár nyáron is) hó esik…
Május 7-én, vasárnap indultunk útnak. Még Szlovákia déli részén tettünk egy kitérőt a főúttól. Megnéztük Ledény középkori templomát (föl is akartam menni a bejárathoz, de vizes volt a fű, a lépcsőnél is), majd Szebelléb község Óhegy nevű részét látogattuk meg. Ez egy műemléki védettségű présházfalu, egységes településképpel. A múzeumába csak bejelentés után lehet menni, és kicsit sár volt, így nagyon nem jártuk körbe. Viszont meglátogattuk a vécét. Pénzbedobós nyilvános illemhely van, ami tiszta és kulturált. Általánosságban minden olyan helyen, ahol euróval fizetnek (meg ahol nem, ott is…) 50 centet szoktak kérni a használatért, ezért pár 50 centest vittem magammal, sok eurót meg aprót nem. És az volt kiírva, hogy 20 cent… és nem adott vissza a készülék…
Mivel az úti cél nem volt túl messze, így meg akartuk végre egyszer nézni Besztercebánya belvárosát is. Hát nem sikerült. Ahogy a város széléhez értünk, eleredt az eső… Az Alacsony-Tátrán át egyre jobban esett, de a hegyen túl már nem. Így inkább Árva vára alatt mászkáltunk egy kicsit. A 3 eurós parkolási díj rablás… viszont a vécében nem volt senki, aki pénzt kért volna. Hátulról fekete felhők gyülekeztek, de ahogy itt átértünk a hegyen, az utolsó szlovák völgyekben már verőfény fogadott.
Megálltunk az Árvai-tó partján Námesztó városkában is egy kicsit. A mesterséges tó partján egy kerek öblöt alakítottak ki, amit amfiteátrumnak hívnak és a parton is van szabadtéri színpad. A víz alatt Szabó Ervin (a könyvtár névadója) szülőfaluja van. Még a Billát is meglátogattuk, hogy vegyünk másnapra reggelit. Aztán a szobában észrevettem, hogy amit lelkesen megvettem, az aludttej, így nem tudtunk reggel tejeskávét inni…
A szálláson (mindjárt a határ utáni első faluban, ami síközpont) nem is volt más vendég. A háziasszony nyelve nagyon szaporán pörgött, de lengyelül… és hát eddig még csak pár szót tudok azon a nyelven

A markába nyomtam a szótárat, de az elég apró betűs, úgyhogy elcsendesült… Igen ám, de ott nem volt túl meleg, de nem fűtöttek be. Reggelre-délelőttre kicsit átdermedtünk. Muszáj volt szólni a fűtés miatt (kiírtam a szótárból és mutattam…), meg a wifi-kódot se adták maguktól, de ettől kezdve volt fűtés.
Hétfőn délelőtt vigasztalanul esett. Mikor alábbhagyott kissé, elindultunk, de hát mikor minden vizes, mit lehet csinálni… autókázgattunk egy ideig föl-alá, hegyen-völgyön át. Majd beültünk időt tölteni és ebédelni a Smrek (fenyőfa) fogadóba, ami vadászstílusban van berendezve és vadételeket is kínálnak.
Kedden már nem esett (illetve kicsit szitált azért), viszont hideg volt, összesen 4-5 fok, de az plusz Celsius

Hát menjünk át a szomszéd völgybe a szomszéd faluba az ottani patak helyiérdekű nevezetességéhez, a vízeséshez. Mikor visszafelé indulván beszálltunk az autóba, néztük… a virágszirmokat hordja a szél? nem… ezek hópelyhek… Aztán amíg bent ültünk a vendéglőben, olyan hóvihar kerekedett… de az ablaküvegen át fényképezett képeken sajnos nem látszik. Ja és integettünk is a webkamerába a másik faluban.
Szerdára már emberségesebb időt ígértek, sajnos csak 10 fok lett és a nap sem sütött, de végre be lehetett menni a városba körülnézni.
Először Kiełbasów (Kolbászfalva…) határában megnéztünk egy fából épült kápolnát.
Żywiec harmincezres város. Amíg Ausztria Galícia néven ismert tartományához tartozott, az ottani Habsburg főherceg új, kellemes, parkkal övezett kastélyt építtetett magának a középkori kastély mellé és sörgyárat alapított.
A kastélypark hátsó bejáratához mentünk leparkolni, keresztülsétáltunk a parkon (ugye ott vannak padok…), a kastélyegyüttes kapuján ki a székesegyházhoz, és pár lépés volt csak a Rynek (a főtér). A szuvenírbolt rendben volt, a cukrászda nem tetszett. Aztán visszasétáltunk a járművünkhöz.
Onnan elmentünk a sörgyárhoz. Van Sörmúzeum, ami a felújítás után csak bejelentkezésre fogad és vezetett túrák vannak… így nem kívántunk bemenni, de a honlapjuk szerinti szuvenírboltot meg akartam kukucskálni. Hát sajnos kívülről semmi olyan nem látszott, ami szuvenírboltnak nézett volna ki… úgy látszik, csak a múzeumból kijövők tartózkodhatnak ott.
Végül a kertek alatt, más falvak között mentünk hazafelé.
Csütörtökre végre megjött a jó idő.
Hosszabb kirándulásra indultunk, túl a városon.
Először egy kápolnácskát akartunk megnézni a mező közepén, de lebeszéltük magunkat róla, mi van, ha sár van?
Łodygowice volt az első állomás. Az út elvisz a kastély mellett is, de nem lehetett megállni, hogy egy fényképet lopjunk az épületről. A fatemplom előtt viszont szép tér van, kiépített parkolóval. Régen lóval-kocsival jártak a népek messziről a templomba, ma autóval.
Szép a régi templom és végre sütött a nap. A sarkon volt egy leharcolt kóceráj, amire az volt kiírva, hogy cukrászda, ettünk krémest, végül fagylaltot is.
Továbbmenve a szomszéd faluban áll egy icipici kápolnácska az út mellett. Fából, mint az összes régi népi épület. A Żywieci-tó mellett mentünk tovább, egy helyen van egy fa harangtorony is. Ott már sokadszor hagyott el minket egy mindig megelőzött biciklis, csak mi mindig meg-megálltunk…
A mesterséges tó (egész vízierőmű-rendszer van több tóval) túlpartjára mentünk, a Góra Żar aljához. A siklóval fölmentünk a hegy tetejére. Egy pici malőr ezzel is volt – megvettük a jegyet, aztán be akartunk szállni, a kezelő magyarázott valamit (hogy csak később indul), de csak becsörtettünk… a fülkékben nincs ülőhely és csak bő negyedóra múlva indult… Fönt nagyszerű a kilátás mindenfelé. És a hegy tetején van még egy tó – víztározó az erőműhöz. Szerintem bizarr látvány.
A hegyoldalban gyalogos turisták baktatnak (leginkább csak lefelé), terepbiciklisek ugratnak és siklóernyősök szálldosnak. Aztán lent beszállnak megint a siklóba és kezdik elölről

Hanem aztán azt hittük, nem fogunk tudni megszabadulni a parkolóból. Fizetős, sorompós. De külön kell kifizetni az automatánál és a másik oldali gépnek mutatni a cédulát. Kiszállok, nézem, dugom a jegyet, ahova mutatják, kiírja, hogy 9 zloty (ez is rablás…), elkezdem bedobni az aprót, kiköpi, jó messze gurult persze. Miért??? Na nem baj, akkor kártyával… azt is elfogadja. Megyek vissza az autóhoz, kibányászom a bankkártyát, megyek vissza az automatához… már süket. Dugom újra a jegyet… semmi. Semmi és semmi… Aztán jött egy család, segítséget kértünk, érdekes módon nekik elfogadta a gép az újra bedugott jegyet és kiírta az árat… aztán kártya és elintéz… Közben előkerült egy személyzet is, segíteni akart, látta a bénázást. Kifizetni sikerült nélküle, hanem a másik oldalon a kiengedő oszlop nem akarta elfogadni a cédulát, a saját hivatalos kártyájával nyitotta ki a kaput. Végül azért sikerült meglépni…
Visszafelé indulva még megálltunk a tóparti kikötőnél. Ott volt a sétahajó, de egyrészt nem tudhattuk, egyáltalán elindul-e aznap, meg inkább sietni akartunk vissza, vásárolni, a csúcsforgalom előtt. Mivel a szobánk a legfelső szinten volt, nem akartunk semmi fölöslegeset fölvinni, de az autóval se akartuk fölöslegesen cipeltetni a cuccot, így utolsó napra hagytuk a bevásárlást (sör meg csokoládé). Az pech volt, hogy pont utolsó nap lett tisztességes idő a kiránduláshoz. A Tescóhoz akartunk menni, de a Kaufland parkolójába keveredtünk be és nem volt átjárás – hát akkor menjünk be ide. Szerencsénk volt, minden volt, csak pont karamellából volt kevés a polcon, és kifelé jövet sajtárust is találtunk, aki üvegpultból tisztán vette elő a darabokat, nem az útmenti porlepte portékát markolászgatta koszos kézzel.
Pénteken aztán irány hazafelé. Besztercebányán a Tesco, ott kapható dolgok beszerzésére és folyó ügyek elintézésére. Mikor végre magyar területre értünk, többször is elkapott a felhőszakadás, lemosta az út porát.